A legutóbbi bejegyzésemben már sejtettem, hogy ennek a hónapnak és a cukorbetegségnek van némi köze egymáshoz. Most elárulom, mi is az! :)
November 14-e, azaz a mai nap, a „Cukorbetegek világnapja” (diabétesz világnap), amelyet az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és a Nemzetközi Cukorbeteg Szövetség együttműködésével tartanak 1991 óta az inzulin egyik felfedezője, Frederick Grant Banting Nobel-díjas kanadai orvos születésnapján.
Ebből az is kiderül, hogy az inzulin központi szerepet játszik a diabéteszben. Ma ezzel a témával foglalkozunk. A következő bejegyzésekben pedig a cukorbetegségek típusait, azok tüneteit, kezelésének lehetőségeit boncolgatjuk.
November 14-e, azaz a mai nap, a „Cukorbetegek világnapja” (diabétesz világnap), amelyet az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és a Nemzetközi Cukorbeteg Szövetség együttműködésével tartanak 1991 óta az inzulin egyik felfedezője, Frederick Grant Banting Nobel-díjas kanadai orvos születésnapján.
Ebből az is kiderül, hogy az inzulin központi szerepet játszik a diabéteszben. Ma ezzel a témával foglalkozunk. A következő bejegyzésekben pedig a cukorbetegségek típusait, azok tüneteit, kezelésének lehetőségeit boncolgatjuk.
Az inzulin egy polipeptid típusú hormon (az elnevezése a latin insula, sziget szóból ered), amelyet a hasnyálmirigy Langerhans-szigeteiben (erre utal az elnevezés) található béta-sejtek termelik és alapvető szerepe van a normál vércukorszint fenntartásában.
Felfedezésének története:
"A cukorbetegség az 1920-as évekig halálos betegségnek számított. Először Viktória királynő orvosa fedezett fel a hasnyálmirigyben apró kristályokat, amelyek jelenlétét a cukorbetegséghez kapcsolta kísérletei során.
Mering és Minkowski 1889-ben végeztek kísérletet kutyákon. Eltávolították a hasnyálmirigyüket, és azok cukorbetegek lettek.
Nicolae Paulescu, a bukaresti Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem professzora volt az első, akinek 1916-ban sikerült izolálnia az inzulint, amit ő pancreinnek nevezett.
1921-ben két torontói orvos – Frederick Banting és Charles Best – McLeod laboratóriumában megismételték von Mering és Minkowski kísérletét: eltávolították kutyák hasnyálmirigyét. A műtéttel inzulinhiányt idéztek elő náluk, ami a vércukorszint megemelkedésével járt. Ezután a hasnyálmirigyből előállított kivonattal injekciózták be az állatokat és azt találták, hogy a vércukorszint hirtelen lecsökkent. Ez jelezte, hogy a hasnyálmirigyben valóban van egy vegyület (az inzulin), ami a véráramba jutva tényleg képes a vércukorszint csökkentésére.
Megtörtént tehát az inzulin "felfedezése". Banting és Best, James Collip kémikus kollégájukkal tovább dolgozott a Torontói Egyetemen és végül sikerült az inzulint szarvasmarhák hasnyálmirigyéből izolálniuk.
1922-ben az első beteg, aki megkapta az inzulininjekciót, egy 13 éves fiú volt, aki diabéteszes kómában feküdt és már csak órái voltak hátra. Az injekció után a fiú felébredt a kómából. Ezért e felfedezésükért Banting és a laboratórium vezetője – MacLeod – 1923-ban megkapták az orvosi Nobel-díjat. Mind a ketten megosztották a díjjal járó pénzt Besttel és Collippal (habár ezt egyes források szerint csak Banting tette). Banting és Best az inzulin szabadalmát nem védte le, szabadon elérhetővé tették és nem tettek kísérletet az inzulinprodukció kisajátítására sem. Ennek az önzetlenségnek köszönhetően az inzulinkezelés gyorsan elterjedt a világon." (forrás: Wikipédia)
Az inzulin folyamatosan termelődik a hasnyálmirigyben és bizonyos mennyiség étkezésektől függetlenül is kiválasztódik a nap során.
Az inzulin segítségével képesek a sejtek a vérben található glükózt (szőlőcukrot) felvenni.
Kicsit leegyszerűsítve úgy néz ki a dolog, hogy a táplálékkal bejutott glükóz hatására a hasnyálmirigyből inuzlin áramlik ki, amely fokozza a máj, a zsírszövet és az izom glükózfelvételét, így csökken, normalizálódik a vér cukor szintje. Természetesen ez nem ennyire egyszerű folyamat!
Több összetevője is van a mechanizmusnak (pl.: az inzulin fokozza a máj és az izom glikolízisét, azaz glükóz lebomlását; csökkenti bennük a glukoneogenezist, vagyis a glükóz szintézisét... és még sorolhatnám), de ez már nagyon szakmai lenne. Ha valakit érdekel, nagyon szívesen leírom emailben!
Az inzulin nem csak a szénhidrát-, hanem a zsír- és fehérjeanyagcserére is hatással van, ezzel azonban most szintén nem foglalkozunk-talán egy másik alkalommal. :)
A vércukor szintjének növekedésére két lépésben történik a válasz. Először egy gyors (perceken belül) kialakuló inzulin kiválasztódás történik, majd egy lassú, elhúzódó idejű kiáramlás történik, amikor a frissen szintetizálódott hormon kerül a véráramba, így biztosítva a megfelelő vércukor szintet.
Cukorbetegségben (vagy magának az inzulinnak a hiányában-1-es típusú-, vagy inzulinrezisztencia -2-es típusú diabétesz- miatt) a szervezet sejtjei nem képesek a glükózt a vérből felvenni, így az a vérben marad és megemeli a vércukorszintet. (ez megint leegyszerűsítve, de a lényege ez)
Kicsit leegyszerűsítve úgy néz ki a dolog, hogy a táplálékkal bejutott glükóz hatására a hasnyálmirigyből inuzlin áramlik ki, amely fokozza a máj, a zsírszövet és az izom glükózfelvételét, így csökken, normalizálódik a vér cukor szintje. Természetesen ez nem ennyire egyszerű folyamat!
Több összetevője is van a mechanizmusnak (pl.: az inzulin fokozza a máj és az izom glikolízisét, azaz glükóz lebomlását; csökkenti bennük a glukoneogenezist, vagyis a glükóz szintézisét... és még sorolhatnám), de ez már nagyon szakmai lenne. Ha valakit érdekel, nagyon szívesen leírom emailben!
Az inzulin nem csak a szénhidrát-, hanem a zsír- és fehérjeanyagcserére is hatással van, ezzel azonban most szintén nem foglalkozunk-talán egy másik alkalommal. :)
A vércukor szintjének növekedésére két lépésben történik a válasz. Először egy gyors (perceken belül) kialakuló inzulin kiválasztódás történik, majd egy lassú, elhúzódó idejű kiáramlás történik, amikor a frissen szintetizálódott hormon kerül a véráramba, így biztosítva a megfelelő vércukor szintet.
Cukorbetegségben (vagy magának az inzulinnak a hiányában-1-es típusú-, vagy inzulinrezisztencia -2-es típusú diabétesz- miatt) a szervezet sejtjei nem képesek a glükózt a vérből felvenni, így az a vérben marad és megemeli a vércukorszintet. (ez megint leegyszerűsítve, de a lényege ez)
Következő alkalommal ezzel a két formával foglalkozunk.
