2012. június 25., hétfő

Lázmérők fajtái.


A mai egy igen rövid bejegyzés lesz a lázmérők különböző típusairól.

Igaz, a tél jut mindenki eszébe, ha a láz és a lázmérés szóba kerül, de nem csak a hidegben lehetünk lázasak. Gondoljunk csak a jól klimatizált helyiségekre, a fagylaltra, vagy a napszúrásra és máris kiderül, hogy nyáron is minden lehetséges...    :)

A digitális hőmérők egy része kialakításában, kinézetében a "hagyományos, higanyos" hőmérők alakjára hasonlít - alkalmas a hónaljban, végbélben és szájban való mérésre (ezek között találhatunk kimondottan gyerekek részére kifejlesztett, vékony, flexibilis véggel rendelkezőt, amely könnyebbé teszi a végbélben való mérést), illetve vannak közöttük olyanok, amelyek a homlokon és a fülben történő mérésre is alkalmasak. (ezek drágábbak).




A folyadékkristályos hőmérők (homlokhőmérők-olyanok, mint egy papírszalag, amelyen a rajta lévő skála elszíneződése utal a testhőmérsékletre), illetve a hőmérő cumik sajnos nem megbízhatóak, tájékoztató jellegű értéket adnak csupán.

A higanyos lázmérőket 2009-ben kivonták a forgalomból. Azonos alakú és működési elvű lázmérők a mai napig beszerezhetőek, csak a kapillárisban már nem higany a mérőfolyadék, így kevésbé veszélyesek, ha eltörik a mérő, viszont ezek az új mérőfolyadékok nem rendelkeznek a higanynak azzal a kedvező tulajdonságával, hogy a hőmérséklet emelkedésével a térfogatuk lényegesen nem változik, és molekulaszerkezetének köszönhetően a kapillárisban könnyen "mozog".

Így az a tapasztalat, hogy ezeket a lázmérőket nagyon nehéz lerázni (bevallom egy részét konkrétan lehetetlen). Hideg vízbe kell tartani és nagyon erős csuklómozdulatok kellenek hozzá. (nem is kevés)
Mi sem szemlélteti jobban ezt a problémát, hogy már külön erre a célra feljesztett, lázmérő lerázó szerkezet van forgalomban...
Mikor valaki ilyen lázmérőt választ, ezekre a hátrányokra mindig felhívjuk a figyelmét és még így nagy százalékban visszahozzák.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése